Wass Albert: Első tavaszi vers......

Wass Albert: Első tavaszi vers

Szél jött.
A Nagyerdőnek súgott valamit,
Péterfián dalolt egy keveset,
aztán végigszaladt a korzón:
alighanem valakit keresett.

Lány ment a korzón.
Szép szőke haja
Könnyebb volt, mint a lepke lenge álma,
Diáklány volt.
Ez volt az első tavaszi délutánja.

Mellette egy legényke ballagott,
poétaféle,nótázó diák,
Szívében dal,
a lány kezében korai virág.

Mi sem kellett több a jókedvű szélnek:
beszáguldott a diákszívekbe,
kiseperte a szürke ködöket,
az ólomlábú gondokat kiverte,
s beszórta őket tavaszi virággal.
-Hohó!-riadtak össze a szívek.
Hohó....a szél nevetve elszaladt...
Két csodálkozó szempár összenézett,
fény gyúlt:
valahol tavasz lett ezalatt. 

 Tavaszi séta

Meghódolok egy délutánra ma, Szabadba vágyó nyughatatlan lélek. Kedvedért egy röpke pillanatra, A régi erdők bájkörébe lépek. Elvetem ma ezt a szürke páncélt: Közömböst, melyet bánatom rakott, Ma lenge-leplű szellemöltözetben Megyek dalolni régi csillagot. Nézd, ott fent már bársony-zöld a rét, Ezüstös csermely boldogan nevet, A nap tüzes sugárral hinti be, A bárányfelhős, türkizkék eget. Fuvallat támad, langyos, kellemes, A barka-por arany felhőt havaz, Tölgy-templomok orgonája zeng: Ott áldozatra lobbant a tavasz. Hívogat már a néma bükkfa-bolt A mohos fákra, hogy leszállt a csend ... Tavasz-ünnepre gyúló rengetegben Egy fáradt lélek végre megpihent.

Wass Albert: Rózsaszirmok

Leszállt az alkony s egy gyenge szellő
Tündér-rózsát hintett az égre,

Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe ...
Egyszer,régen,mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött ...
Ha jött az est,ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vad patak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd,s ezüst holdsugarak ...
Hanem egyszer,zúgó fergetegben
A szélkirály orkán-csapata jött,
És elragadva a tündérlányt
Eltünt a sötét fellegek mögött ...
Azóta mindig,mikor jön az est,
S bíborban úsznak a hegyoldalak,
A szellő halkan az égre szórja
A fonnyadt tündér-rózsa szirmokat ...
Én is bús szellő vagyok,
Verseim picinyke rózsaszirmok,
Miket most,hogy alkonyom leszállt,
Haloványkék végtelenbe szórok.