Előhang

Máté Rózsika: Köszönöm

Köszönöm Istenem,az esőt és a napot,
S hogy Te egyformán szereted a szegényt és a vakot.
Köszönöm az utat, amit Veled együtt járok,
S a mindennapi csodát, amit veled megtalálok.
Köszönöm Istenem szívednek a kulcsát,
S hogy Veled megmászhatom a világ összes csúcsát.
Köszönöm életem minden egyes percét,
S hogy Te elhordozod szívem minden terhét.
Köszönöm a sok jót, amit Tőled kapok,
S hogyha Veled járok, eltűnnek a bajok.
Köszönöm családom minden egyes tagját,
S hogy te szenvedőnek meghallgatod hangját.
Köszönöm az ágyam, melyre fáradt fejem hajtom,
S ha Hozzád szól az imám, Te meghallgatod hangom.
Köszönöm, hogy asztalunkon minden nap van étel,
S hogy felsegíted azt az embert, ki Előtted térdel.
Köszönöm Istenem otthonomat, házam,
S hogy nem kellett sohasem az utcán éjszakáznom.
Köszönöm örömöm, s a mindennapi gondom,
Tudom, ha velem vagy, bármi jön, megoldom.
Köszönöm Istenem, hogy általad létezek,
S hogy Te megbocsátasz nekem, bár oly sokszor vétkezek.
Köszönöm, hogy így szeretsz, s nem engedsz el soha,
Életemben Te vagy a legeslegszebb CSODA.

Wass Albert:

Előhang

Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.
De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

 

Mysty Kata
Húsvét után

Örömteli lesz a folytatás;
a nap mint napi feltámadás,
amikor némaság szolmizál
a még szent ígéret dallamán...
S a bizonytalan holnapokon
is majd biztos lábakon álltok,
csodához simul tomporotok,
s dolgos kezetek vet és kapál
a mesék születő tavaszán.
 

Reggel csendje..
A reggel csendje Hozzád hív Uram, hogy hálát adjak, megpihent ez a fáradt szív, s most örvend az új napnak.
Te őrizted az álmomat, és adtál békességet, erőmet Te újítottad, hogy kövesselek Téged.
Tiéd Uram ez a világ, Tiéd itt mind az élet, Te hordozod a nap gondját, a Te szent kezed éltet.
Vezess engem ma utadon, hogy tetszésedre éljek, S ha kísértés a rosszra von, oltalmat Tőled kérjek.
Mint gyermeked, szeresselek, Hallgassak mindig szódra, szívembe zárjam beszéded, legyen forrás a jóra!
Ámen.