Egy monológ, Uram!

Mysty Kata:

Egy monológ, Uram!

Hadd legyek jó kesztyű,
mert hisz' Te vagy a kezem,
Éljem cserépedény életem,
bár csak ajándék nekem.

Nem én választom a próbákat,
azok keresnek engem.
De hol van a keresztút,
ahol magamat kifeszítsem...

Igédet olvasom szemlesütve,
édesgetem Neved,
szeretnélek életre hívni,
beszélni nyomban Veled.

Mit tegyek, hogy nyugton maradva
ne perlekedjem,
és hogy a hátadon csupán egy
álszent púp se legyek.

Mysty Kata

Mysty Kata
Fűzfa alatt

Fűzfa alatt
időm halad,
nem mozdulok,
szívem faggat.

Fűzfa alatt
lépek, fények
indulnak
el égnek.

Fűzfa alatt
várok, hajnal
ébreszt fel,
lehúz haraszt.

Fűz lombja
sűrű lepel,
orrlógató
élet-teher.



Mysty Kata
Babiloni szomorúfűz

Tengernyi bája pereg
szét erekben szerte,
S arról regél, - valaha
nagy kegyben volt része!
A megfáradt Krisztus
 megpihent alatta,
s a hajdan
eget szemlélő ágak
mind lehajoltak Hozzá(ja).
Verejtékező
homlokát törölgették,
öröm-dalukat zengték,
éljenezték
Isten Fiát - üdvözölték.
Fejüket vissza, Fel
többé nem emelték .
A Távozót így tisztelték.


Mysty Kata
Babiloni szomorúfűz

Tengernyi bája pereg
erekben szerte, s regél
arról, hogy valaha
mily nagy kegyben volt része!
A megfáradt Krisztus
pihent meg alatta egykor,
s hajdan az eget szemlélő ágak
mind lehajoltak Hozzá,
Verejtékező
homlokát törölgették,
öröm-dalukat zengve zengték,
éljenezték,
Isten Fiát üdvözölték.
Fejüket vissza, Fel
soha nem emelték .
A Távozót így tisztelték.
             *****
 Egy szomorúfűz előtt
Szerető-megtartó elengedéssel,
szépségpercek tavasz-mámorában,
Titkot hörpintő alázattal hallgat
a szárban, szálban keresve rejtőzködő.


Mysty Kata
Szeret az Úr!

Szeret minket az Úr,
mint falon az óra,
időnket kirója,
s az égboltunk azúr!

Szeret engem az Úr,
kitölti csendemet,
megszólít engemet,
tenger fény alagút.

Szeret téged az Úr,
lépéseid óvja,
áldásait szórja,
kiapadhatatlan kút.

Szeret minket az Úr
köszönet fonalán.
Feszület - szikla falán,
arany Írás - nem fakul.