Petőfi Sándor: Karácsonykor

	Petőfi Sándor: KARÁCSONYKOR Énhozzám is benézett a karácson, Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson És rajta egy pár reszkető könyűt. Menj el, karácson, menj innen sietve, Hiszen családok ünnepnapja vagy te, S én magam, egyes-egyedűl vagyok. Meleg szobám e gondolattól elhül. Miként a jégcsap függ a házereszrül, Ugy függ szivemről ez a gondolat. Hej, be nem igy volt, nem igy néhanapján! Ez ünnep sokszor be vigan virradt rám Apám, anyám és testvérem között! Oh aki együtt látta e családot, Nem mindennapi boldogságot látott! Mi boldogok valánk, mert jók valánk. Embert szerettünk és istent imádtunk; Akármikor jött a szegény, minálunk Vigasztalást és kenyeret kapott. Mi lett a díj? rövid jólét multával Hosszú nagy inség... tenger, melyen által Majd a halálnak révéhez jutunk. De a szegénység énnekem nem fájna, Ha jó családom régi lombos fája Ugy állna még, mint álla hajdanán. Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta; Egy ág keletre, a másik nyugatra, S éjszakra a törzs, az öreg szülők. Lelkem szülőim, édes jó testvérem, Ha én azt a kort újolag megérem, Hol mind a négyünk egy asztalhoz űl?... Eredj, reménység, menj, maradj magadnak, Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak, Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz... Isten veled, te szép családi élet! Ki van rám mondva a kemény itélet, Hogy vágyam űzzön és ne érjen el. Nem nap vagyok én, föld és hold körében; Mint vészt jelentő üstökös az égen, Magányos pályán búsan bujdosom.

misztinékata

Karácsonyi levél

 Wass Albert
Karácsonyi levél

Kedves Magyar Testvéreim!
Újra eltelt egy küzdelmes esztendő s fel kell tennünk a kérdést: az idő múlásának árán értünk-e el elegendő eredményt a magyarság-mentés néma frontján ahhoz, hogy az elpazarolt időt igazolni tudjuk?
A világ halad előre. Még a legkisebb nemzetek is emelkednek öntudatban, életszínvonalban, emberi és politikai jogaik elnyerésében. Mindössze mi, magyarok topogunk egy helyben.
Mi az oka ennek?
Karácsony estéjén, szilveszter éjszakáján nézzünk önmagunkba és tűnődjünk el ezen.
A hiba bennünk van valahol.
Én úgy látom, hogy most is, mint már annyiszor történelmünk folyamán, a szeretet hiányzik belőlünk. Az igazi szeretet. Az az isteni erőforrás, amely nélkül nincs se élet, se békesség, se szabadság, se igazság, se jólét, se semmi más érdemes emberi megnyilvánulás. Az a szeretet, mely egybeolvaszt testvért a testvérrel, magyart a magyarral.  
     Mely megértést és békességet teremt a civódás helyén, egységet a széthúzók között, építő szándékot a rombolók szívében, amely a közös nagy emberi mozdulatokhoz erőt ad a leggyöngébbeknek is.
Úgy érzem, hogy ez a valódi szeretet hiányzik belőlünk, amely nem a hibát keresi egymásban, hanem Isten képmását, nem ellenfelet lát, hanem testvért, nem civódásra ösztökél, hanem együttműködésre. Nem gyöngeséget jelent, hanem erőt. Hiányzik belőlünk ez a láthatatlan lelki kötőanyag, mely, mint cement a téglát, embert az emberhez tapaszt s alkalmat ad ezzel a jóféle szellemi erőknek, hogy maradandót alkothassanak Isten dicsőségére és az emberiség javára.
             Legyen ez a néhány sor írás karácsonyi üzenet hozzátok, magyarok, a világ minden táján. Nézzetek a szívetekbe karácsonyos szemmel, őszinte és becsületes lélekkel. S ha azt látjátok az önkeresés során, hogy szíveteknek valamelyik eldugott zugában rosszindulat, irigység, keserűség vagy bármiféle más tisztátalan érzés lakozik valamely magyar testvéretekkel szemben: gyomláljátok azt ki onnan gyorsan – mielőtt véglegesen és halálosan megmérgezné bennetek az életet.
   Nyissátok meg szívetek minden ablakát és eresszétek be oda a napfényt, hagy pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a Karácsonyon. A civódások, pártoskodások nemzetéből változzatok át a szeretet nemzetévé s meglátjátok: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradástoknak, a magyar sors jobbrafordulásának ez az egyetlen lehetősége.
Adjon az Úristen boldog, áldott Karácsonyt és szeretetben gazdag újesztendőt mindnyájatoknak!
Wass Albert 
                                        

Advent

                            Fény kell...
                         Még több fény!
                   A gyertya már nem elég!
                Eljön , és Ő világít a nap helyén!           

   Várandós Anya
   félhomályban ,
   önátadó, féltő
    szeretettől ,
   kínoktól gyötörten
   jászol elé térdel .
   Az  istenfélő,
   magzatóvó türelem
   a túlélésbe
  kapaszkodik 
  a Reménytől
  vezetve ..
  az áldott állapot
  üdvözül.

  Szent a
  küldetéstudat,
  megadó
  a belenyugvás...
  Hűség a követő,
  kísérő Társ :
  Szeretetkövet,
 - el nem ítél -
  a hallgatás apostola.         
  Atyai szolga....
   Egy "megalázott"
   alázata, kezében
   hitének  pajzsa.
     
   Az Új Élet
   születésnapja:
   Karácsony...        
   Isteni gyermek
   a majdan Feltámadó...
  örömkönnyekkel
   írt szerelmes levél,
  Ajándéka Ő
  az"Emberi Nemzetnek".
  A jászol fölötti Fényes
  csillag Fényre gyújt,
  mustármagnyi
  hittel hinti ;
  a Szeretet Himnuszának
   hangjegyeit ;
  S   parancsot ír :
  -"Szenvedjétek el
   egymást szeretetben!" 
                                  

   
                         
                               Fény kell...
                             Még több fény!
                    A gyertya már nem elég!

                 Eljön , és Ő világít a nap helyén!
                               Mysty Kata

  

          

Mysty Kata
A szenvedő Krisztus


A szenvedő Krisztus és feltámadása
Nem ok senkinek a kisajátításra!
Bűneinket magára vállalta, senkire
nem neheztelt, emberfia, Istenné lett;
nem volt sem megosztó, sem pedig gyáva!

Nem szidta, nem is fenyegette sem a
gyilkosokat, sem a magukat hűséges
híveknek mutató szent apostolokat!
A küldetés tudata fölülírt mindent,
ordibáltak fűt-fát, - halni keresztre ment!

Emberként szólt kétségbeeséssel:
˝Én Istenem! - miért hagytál el engemet!˝
Tudatában volt Atyja akaratának,
de pillanatnyi gyengeség megszállta…
Nemes cél; acél-Szent Lelke kiállta!
                                                         http://lira.kimte.hu/blog/az-olajf%C3%A1k-hegy%C3%A9n

Mysty Kata
Az olajfák hegyén

"Mennyei helyen, ott van a helyem.
Egyedül a csenddel, egyedül Istennel.
Atyám, ha akarod, népedet el nem hagyod;
Te megteheted, a megtorpanókat is vezesd!
Ne a mi akaratunk legyen, csakis a Tied:
- kérem e hegyen."

Angyali erőd új erőt kínál,
izzadó vércseppjeid, s a kínhalál.

"Imádkozzatok szüntelen,
kísértésektől mentesen...
Az ige testté csak akkor válik,
   ha hitben voltotok nem csak áldást áhít!"

Tanít lelked csendje,
gigászi belső erőd és hited,
tanítványok közötti érthető beszéded,
Júdások kísérnek, Péterek fülelnek,
Égiek életedről igazat zenélnek.
Tanításod de olcsó és foszló kalács!
Mégis füleknek semmitmondó "állítás"!
Gúny, szitok, átok mocska , Rád! mily záporozó,
Pusztába kiált a szó...!?Miért  hiábavaló!?

mystyk