Wass Albert: Vizek felett
az élet-terhek hordozása,
ha tudnám azt, hogy minden könnyem
Valakinek mosolygása.
Ha tudnám azt, hogy minden álmom,
amit az élet szétzilál,
valakinek valóra vál
és lelkem minden barázdája,
amit a sors naphosszat árkol:
neki lenne boldogsága.
Ha tudnám, azt, hogy amíg bírom,
minden ütést érette adnak.
Lélekölõ fekete éjek
az Õ álmain virrasztgatnak,
minden derékba tört reményem,
õrlése száz malomkeréknek:
minden, amit reám mérnek:
simogatás egy Sortestvérnek.
Mint tenger-õr elnézek messze,
csalnám a vihart magam ellen,
vigyáznék: az Õ vitorlája
mindig fehéren lengedezzen,
s ahova akar, oda menjen.
Ó Istenem, de szép is volna:
így örködni valakiért
vizek felett az õrtoronyba.
http://wassalbert.blogspot.hu/2013/04/amorakac-pirkadat.html?spref=fbhttp://wassalbert.blogspot.hu/2013/04/amorakac-pirkadat.html?spref=fb
mystyk
Wass A. nyári éj...
Leszállt az éj a rengeteg fölé,
lombok között a fényes hold szitál,
tündéri tónak csöndes tükörén
az égi bársony csillagképe áll.
-
Zöld tisztáson álldogál az őz,
mellette szép gidája lépeget,
kedélyes vándorunk: a hold
gyönyörűségesen nevet.
-
Zabvetésben meglapul a nyúl,
felette szál egy felriadt madár,
bokrok között rikoltoz egy kuvik.
Ki tudja, tán a kapzsi róka jár!…
-
A hegytetőn egy fáradt nyáj pihen,
még egyet-egyet kondul a kolomp,
aztán elhallgat csendes némasággal,
felette szürke némaság borong.
-
A tücskök búsan hangversenyre kelnek,
lombok között lágy szellő susog,
tündéri tükör égi bársonyán
szent békességnek csillaga ragyog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése