Kellemes ünnepet kívánok Mindenkinek!!
Mysty Kata
Drága kenyerünk
Drágul-e idén is drága kenyerünk,
lesz-e belőle jövőre is elég!?
Lesz - e vajon annyi termőereje
a fáradt földnek, hogy kisarjadjon
- magjából a még égő élet heve?
Kék lesz-e a színe a szépen nyíló
búzavirágnak, és piroslik-e újra
pipacsoktól égve rónája megfáradt
holnapunk mindennapi kenyerének!?
-
Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy
ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két
mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se
tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a
doktort?!
Elmondtam
neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül
végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos,
lassú beszéddel.
-
Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják
ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük
nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk
valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk
is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.
-
Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy
megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól
kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez
az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod.
Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát,
a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod
megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz
valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét
lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban
eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt,
vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen
veszteséget okoztad. Érted?
Értettem.
Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat
adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok
öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága
jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat
is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt
percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet
jóvá soha.
-
A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -,
mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet
építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…"
Pusztából repült ki egy nehéz sas madár, vakká tette, meg is sebezte itt a fény. Tüzes gömb már , tüzet nyelő e földi lét, könyörög, vizet kérve szomjas holnapért. Pokol árnya gyermeteg rávetül, terül. Nem menekül, lakat alatt békéje vár, Félénk fogoly, szívében épen él a vágy. Zsarnokká lett, mégis mentő társakra vár. Halált fiadzik már a hűséggel szülő! Remete a lélekbe zárt mély fájdalom. Kínja koronázza, de meg nem nyugtatja, éber álmától fél, suttog a csöndes éj.
A Halak jegyében születtem...
úszni tanultam meg öt x után,
s, a vízben újra élni kezdtem,
minden rosszat eltemettem.
Hálás voltam az oktatómnak...
Drága Tóni megköszönöm az
életben maradás örömét,
és büszke makrancos ösztönét.
WASS ALBERT A TOLL
Nézted: mikor a tollad sercegve szalad, milyen szeszélyes utakat kóborol be a fehér papíron?
Én azt hiszem, hogy én is toll vagyok, eszköz egy láthatatlan kézben. Szinte érzem: életutam kanyargós nyomát vérvörös csíkkal mint festi be vérem.
Talán egy könyvben vagyok egy betű. Talán egy szó. Talán egy költemény. Mit tudom én, Csak azt tudom, hogy nagyon szomorú lehet az a mondat, mit kiolvas belőlem valaki, ha letette a tollat.
"A
jó nem más, mint a dolgok ősi és természetes rendje. Egyszerűen csak az
egyenes út. Jutalma önmagában van. Tisztává tesz és könnyűvé. Érzéseket
ad, amiket nem vásárolhatnál meg Dárius kincsén sem, s amiktől nem
foszthat meg semmiféle hatalom. "
Légy mellettem, szólj ha bántanak,
védj meg ha kell, nyújts kemény szavakat!
A gondom és gondolatom befogad!
Gondtalanságod ezüst fénye nekem
csiszolatlan gyémánt lehet.
Mysty Kata
Barátság Ha jössz, én úgy örülök, előre így köszönök,
- de jó, hogy ismét látlak!-
súgom, már - úgy vártalak! Társalogni könnyedén olyan , mint egy költemény...
Közös múltat felidézni, s
ha úgy jön, csak mosolyogni. Vidám percek kengyelében,
kávét iszunk melegében. Saját süti kerül elő ,
Téma csak témát kergető! Jóízű most is a szó,
barátságot igazoló.
Felüdítő a bizalom,
bizsergető az izgalom. Mysty Kata
szívem valami erős pengeél
benne életünk őssejtje éldegél
a szívem dús kalászt termő mező
benne léted testőre védelmező
szívem elrejtett sziklakolostor
benne ott van mindig a mentő ostor
a szívem gyógyító angyali üzenet
benne lelkedet orvosló áldott kenet
Akkor születtem , amikor "a szabadság madara" kiröppent; március 15-én. Ott voltam gyerek, ahol Petőfi Sándor "A falu végén kurta kocsma "című versét írta.Naplót írtam amióta az eszemet tudom, s verseket a munkámmal összefüggésben, hiszen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomám van.Könnyen jönnek a sorok...ez számomra minden gondomra , bajomra gyógyír! Ki a kedvencem a magyar és világirodalom nagyjai közül? Nem tudok rá válaszolni...Mindenevő vagyok! Életem az írás...úgy kell ,mint a víz a szomjazónak! "A test az zene , a lélek a dal ..!"