Szeptemberi szonett 1.2.

Ez a kép nagyon menő!

Szeptemberi szonett 1. Miért is kellenék...

Szeptemberi csengőszó jelez,
s rám tör régből fakadó hiányérzet.
Kellene talán iskolába mennem?
Elrobogtak tova tartalmas évek...

Nyugtalan giling-galang szívem,
könyv, tanterem friss illata várt.
Nyughatatlan lüktet halántéki erem,
éreztem, köröttem forog a világ.

Tanterv- és naplóírás; teendők sora,
óra, ülés - rend a lelke mindennek!
Pereg eseménydús varázslat tova.

Miért is kellenék én ennek a világnak?
Munka után édes a pihenés - élvezem.
Bizsergető sóhajok halkan muzsikálnak.

nosztalgia

 Mysty Kata

Szeptemberi szonett 2. Hiányérzet

Nyugodni készülődik a szeptemberi nyár,
Túlzásba vitte kissé az sütkérezést,
Mint szabálytalan játékosnak lap jár,
Szégyenkezve pályán kívül időt remél.

Fényét kénye-kedvére nem onthatja,
Sok kárt okozott e lávás lángolás!
Lángnyelvét csúfolkodva sem nyújthatja,
Színt űző játékkal kezdődik az elmúlás.

Iskolacsengő ad hangot őszi zenének,
- őszül fű, fa, virág, s a levegő lehűl,
Nyár-kacaj integet hervadó levélnek.

Rajtzászló fellegekig magasba lendül.
Gyerekzsivaj zsibongva-zsongva útra kél.
Nyugdíjas tanár lelkére hiányérzet ül.

mysty kata