2013. szeptember 22., vasárnap
2013. szeptember 4., szerda
Fenyőktől a pálmafákig , emlékképek Wass Albertről
-
Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy
ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két
mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se
tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a
doktort?!
Elmondtam
neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül
végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos,
lassú beszéddel.
-
Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják
ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük
nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk
valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk
is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.
-
Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy
megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól
kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez
az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod.
Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát,
a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod
megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz
valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét
lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban
eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt,
vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen
veszteséget okoztad. Érted?
Értettem.
Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat
adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok
öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága
jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat
is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt
percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet
jóvá soha.
-
A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -,
mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet
építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)