Magyar irodalmi arcképcsarnok
RADNÓTI MIKLÓS
Eredeti neve Glatter Miklós. Születése anyjának és ikertestvérének az életébe került; 11 éves volt, amikor apja meghalt.
Nagybátyja, Grosz Dezső gondoskodott róla, az ő kívánságára szerzett kereskedelmi érettségit 1927-ben, a csehországi Reichenberg (ma Liberec) textilipari szakiskolájában.
1930-ban megjelent első verseskötete (Pogány köszöntő). Ősszel a szegedi egyetemen magyar-francia szakra iratkozott be. Sík Sándor, „a nagy professzor”, fölfigyelt rá, meghívta tudósképző szemináriumába.
1931-ben elkobozták Újmódi pásztorok éneke című kötetét, és izgatás, vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték; ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették. A nyarat Párizsban töltötte.
Lírája két kötettel gazdagodott Szegeden (Lábadozó szél 1933; Újhold Buday György fametszeteivel, 1935).
1934-ben bölcsészdoktorrá avatták. Nevének Radnótira magyarítását, mivel ez védett név volt, megkérdezése nélkül Radnóczira módosították. Írásait továbbra is Radnótiként írta alá, a ráerőszakolt névnek pusztán doktori értekezésének egyetemi változatán (Kaffka Margit művészi fejlődése) kellett szerepelnie.
1934-ben házasságot kötött a szerelmes verseit már kora ifjúságától ihlető Gyarmati Fannival.
1936-ban tette közzé a pályájának fordulópontjaként emlegetett Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét.
1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott.
1944. május 20-án ismét munkaszolgálatos lett. Német felügyelet alatt a szerbiai Bor melletti Lager Heidenauban írta remekműveit, a két utolsó eclogát, a Gyökér, a Levél a hitveshez és az À la recherche című verset. 1944. szeptember 17-én innen indították el utolsó útjára. Költészetének erejébe és fennmaradásába vetett hite oly erős volt, hogy még az „erőltetett menet” közben is képes olyan remekművek megírására, mint a négy Razglednica. Noteszába gondosan beírt verseit exhumálásakor viharkabátjának zsebében találták meg. A még maga összeállította, de utolsó verseivel bővített kötete (Tajtékos ég 1946) a háború után éledező irodalmi életünk első jelentős eseménye.
Abdán végeztek vele magyar keretlegények, 1944. november 9-én.
Kevés olyan magyar művész van, akinél élet és költészet ennyire elválaszthatatlan lenne. Születésének tragikus körülményeitől egész életében nem szakad el, s egyre erősödő mértékben jelennek meg verseiben a bűntudatnak, a szenvedés jogosságának motívumai. Származása pedig sorsának történelmi tragikumát adja. Pomogáts Béla szavaival: „Mintha természet és társadalom azon vetélkedett volna, melyikük pusztítsa el előbb.”
Radnóti titkos szerelme
2009.02.24. | Ács Borbála
Sokáig nem tudtunk róla, hogy Radnóti Miklós életében is volt egy másik nő a felesége, Gyarmati Fanni mellett.
Radnóti Miklós:
Szerelmi ciklus 12.
Az illatod bolondja voltam,
úgy hajtottam hozzád a fejem,
mint télen illatos, idegen
párás virágokhoz, amelyek
japán vázában remegnek egy
alkonyuló szobának asztalán
és az illatuk a nyárról mesél.
Oly vigyázva, halkan csókoltam
meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon
és sokáig megmaradj nekem,
de hiába az illatod elszállt
és én egy régi parfőmnek fájó
emlékét hegedülöm el most
emlékezőn a papiroson.
Mindenkor izgalmas kérdés az élet és a költészet viszonya – a versek mögötti személyiség a maga titkaival. Radnótival kapcsolatban bőven találunk hátborzongató életrajzi tényeket – a születése és a halála körül is. Az Ikrek havának alapmotívuma az az életrajzi tény, hogy születésekor édesanyja és ikertestvére meghalt. Utolsó, közvetlenül a halála előtt írt verseit pedig a holtteste exhumálásakor kabátja zsebében talált Bori noteszből ismerjük.
Szerelmi költészete mögött nem sejtenénk érzelmi viharokat. Szerelmes verseit feleségéhez, Gyarmati Fannihoz írta: ezek a művek nagyrészt egy beteljesült, nyugodt, boldog szerelem versei. (A tudat, hogy a versek múzsája 97 éves, és jó egészségnek örvend, valahogy még egy réteg különös dicsfényt kölcsönöz ennek a szerelmi költészetnek.) Égető szenvedélytől, reménytelen vágytól, kudarctól fűtött szerelmi versek százával születtek a magyar irodalomban, ezt a fajta szerelmet – a már nem tüzelő, de annál mélyebb szeretettel összekovácsolódott házastársi boldogságot – Radnótin kívül nem sokan tudták művészetükben megjeleníteni.
Két karodban
http://www.youtube.com/watch?v=PFqEN2ofdgY
A szerelmi háromszög
A költő és Gyarmati Fanni szerelme 17 éves korukban kezdődött, majd tanulmányaik végeztével, 26 éves korukban házasodtak össze. Kapcsolatuk példamutató és erős volt – akárcsak a versekben. Büszkék voltak arra is, hogy a szerelmet nem a másik fél kisajátításaként, hanem kölcsönös bizalmon, elfogadáson alapuló kapcsolatnak fogják fel. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa volt a költőnek: kritikus és barát éppen úgy, mint feleség. Olyan házasságot akartak megvalósítani, amelyet ma is szinte lehetetlennek látunk, nem csoda hát, ha akkoriban ijesztően modernnek számított. Férfi és nő között teljes egyenrangúság és feltétel nélküli elfogadás – ez volt a viszony alapja, amelybe semmiképp sem fér bele a birtoklási vágy.
De vajon az belefért-e, hogy a hat éve házas Radnóti – amint ezt Ferencz Győző költő, irodalmár, Radnóti monográfusa naplóbejegyzések és visszaemlékezések alapján állítja – beleszeretett Beck Judit festőnőbe? Viszonyuk körülbelül egy évig tartott. Kérdés, hogy egy példásan boldog házasság idilljébe hogyan léphet be egy harmadik? Vajon a 14 évnyi elkötelezettség vagy a „más” és az „új” iránti vágy, esetleg a férfi belső bizonytalanságai, rossz közérzete vonzották-e be? Ezekre a kérdésekre a versek és a feljegyzések nem adnak választ.
Az viszont kiderül, hogy a költő nyíltan vallott feleségének a szerelemről – különleges házasságuk szabályaiba a teljes őszinteség is beletartozott, bármennyi fájdalmat okoztak is ezzel a másiknak. Amikor a festőnő egy önarcképet ajándékozott Radnótinak születésnapjára, Gyarmati Fanni csak ennyit jegyzett fel a naplójába: „ha Miklósnak örömet okoz, örüljön.”
Baráti társaságuk, ismerőseik is mindvégig tudtak a kapcsolatról. Gyarmati Fanni naplóbejegyzései az idézetthez hasonló, csendes tűrésről és végtelen önuralomról árulkodnak. Mindketten sokat szenvedtek – Radnóti megértést és türelmet várt el a feleségétől, aki erre törekedett is, küzdve az amúgy természetes féltékenység érzésével. A viszony az év végére lassacskán elfásult, Beck Juditot már újabb szerelmek izgatták, a költőt pedig első munkaszolgálata szólította
A háromszög és a versek
Nincs rá egyértelmű bizonyíték, hogy a viszony akár egyetlen verset is ihletett volna, bár Ferencz Győző szerint néhányra, például a Harmadik Eclogára ráfogható, hogy Beck Judit a múzsája. Ebben a versben a háború előtti, előérzetekkel teli világban a szerelem új, szép, izgató érzés, a kávéházba is azért ugrik be, hogy erről ábrándozzon: „tanítok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről.”
Az irodalomtörténészek sokáig nem tudtak, vagy nem akartak tudni a Beck Judit-viszonyról. Ma már ismerjük a történetet, tudni véljük, milyen volt ez a házasság valójában. Valószínűbb viszont az, hogy az égvilágon semmit nem érthetünk meg abból, ami akkor lezajlott köztük, és abból, hogy mindez milyen hatással volt arra, ami a kézzelfogható örökség, és ami igazán a miénk lehet: Radnóti verseire.
Forrás :_ Internet _
Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
:) :) :) :) :)
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
,
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.
1943. május 26.
Éjszaka / Radnóti M./
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
Misztinékata
