Édes, nemes tüsszentést
a nyári forróságban,
Bátorító nyerítést
egy kietlen várban.
Andalító szendergést
a hétköznapi létben,
Szelíd bátorítást
vak, szédítő szirten.
Kivételes szeretetet
kiszáradt, sík mezőn,
Rá jellemző ragaszkodást
égbe nyúló tetőn.
WASS ALBERTŐL : Így jó élni! "Gondolj
arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle
vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt
hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul
másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja
vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit
egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája,
amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel,
ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a
napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a
gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben:
gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj
meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt
hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég
vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize,
pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni
nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből
csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.
Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz.
S mert élsz: gazdag lehetsz." (Wass Albert - Te és a világ)
Vigyázz Nemzetem!
A gyűlölködő fel ne
használja ellened!
Tartsd magad
annak , aki vagy!
Tudasd a csend
szavával,
alázatával büszke
önazonosságod!
A politika játszótere
sakktáblákkal van tele:
fehéren - feketén
veszejt el a figurák lépte.
Anyaország honod
otthonod,holnapod...
Mindenhez van jogod.
Bár a sors-olló időtálló
dombokon, hulló hullámok
ormokon csapnak vissza
honi hamvába holtat.
Kárpát medencénk ,
igazi számítógépünk.
Telepítve hazaszeretetünk,
szerverei honosították
az Egészet! Lélekhorgokon
nem lazul, csak igazul Vazul!
Keresztet vitt az úr a Golgotára,
Azóta szép s jó mind e jelben él;
Az üdvösségnek szenvedés az ára:
Boldog, ki sír és sírva is remél;
Áldott tövében megváltó keresztnek
Csak Krisztust nézzed, ne a Golgotát,
S ha gyötrött vállad sajgó kínra reszket,
Ajkad-harapva némán menj tovább.
Avagy, ha hordod magyar sors keresztjét
S tudsz magyar lenni megtiportan is;
Érezd és hirdesd: ami nincs most, lesz még,
S verdesd a szárnyad lenn a porban is;
Erdély keserve szívedből sikongjon,
A Lomnic-csúcsról lengjen rád a gyász,
Viharzó vágyad zúgjon minden ormon:
Lesz kikelet még, lesz föltámadás!
Piruljon arcod, gyúljon rá a szégyen,
Kiáltson ajkad: hallja a világ!
És vájj sebedbe, csak hadd fájjon, égjen, -
A lélek él, ha nagy hit lengi át;
Ha hitet adott Isten a magyarnak,
Csorduljon ez mint dúslevű gerezd
S legyen sarkallód minden ősi parlag
És édes terhed a magyar kereszt…
A szent jel int és hív és vár a munka,
Az út nehéz s a cél oly messze még!
A meddő gyászt a balsors már megunta, -
Küzdj, szenvedj, fáradj, ifju nemzedék!
Bús ugarunknak lesz még aratása,
Csak törjed, túrjad, magyar ifjúság,
Hogy megzendíthesd új föltámadásra
A magyar élet büszke himnuszát!
Virágvasárnap Lélek ébren vagy?
Lopakodó titkok hídja áll.
Alatta sóhajok fodrozzák
a víz sima tükrén néha - néha
játszadozó álomtündérek haját. Láncát kibontja a kalitkába zárt szerelem. Zümmögő méhek raja húz el egy ladikban pipázó
Öreg halász kivetett hálója fölött. Kikandikál cipőjéből a víz szeme. Színes vallomások, virágzó mesék,
part menti parttalan álmok,
vágyzenék. Szivárványban ragyogó színes pillangók
madárdalos remények szökőkútjain át,
ússzatok tavirózsák szirmain felénk!
Mysty Kata
Kedves Magyar Testvéreim!
Újra eltelt egy küzdelmes esztendő s fel kell tennünk a kérdést: az
idő múlásának árán értünk-e el elegendő eredményt a magyarság-mentés
néma frontján ahhoz, hogy az elpazarolt időt igazolni tudjuk?
A világ halad előre. Még a legkisebb nemzetek is emelkednek
öntudatban, életszínvonalban, emberi és politikai jogaik elnyerésében.
Mindössze mi, magyarok topogunk egy helyben.
Mi az oka ennek?
Karácsony estéjén, szilveszter éjszakáján nézzünk önmagunkba és tűnődjünk el ezen.
A hiba bennünk van valahol.
Én úgy látom, hogy most is, mint már annyiszor történelmünk
folyamán, a szeretet hiányzik belőlünk. Az igazi szeretet. Az az isteni
erőforrás, amely nélkül nincs se élet, se békesség, se szabadság, se
igazság, se jólét, se semmi más érdemes emberi megnyilvánulás. Az a
szeretet, mely egybeolvaszt testvért a testvérrel, magyart a magyarral.
Mely megértést és békességet teremt a civódás helyén, egységet a
széthúzók között, építő szándékot a rombolók szívében, amely a közös
nagy emberi mozdulatokhoz erőt ad a leggyöngébbeknek is.
Úgy érzem, hogy ez a valódi szeretet hiányzik belőlünk, amely nem a
hibát keresi egymásban, hanem Isten képmását, nem ellenfelet lát, hanem
testvért, nem civódásra ösztökél, hanem együttműködésre. Nem gyöngeséget
jelent, hanem erőt. Hiányzik belőlünk ez a láthatatlan lelki kötőanyag,
mely, mint cement a téglát, embert az emberhez tapaszt s alkalmat ad
ezzel a jóféle szellemi erőknek, hogy maradandót alkothassanak Isten
dicsőségére és az emberiség javára.
Legyen ez a néhány sor írás karácsonyi üzenet hozzátok, magyarok, a
világ minden táján. Nézzetek a szívetekbe karácsonyos szemmel, őszinte
és becsületes lélekkel. S ha azt látjátok az önkeresés során, hogy
szíveteknek valamelyik eldugott zugában rosszindulat, irigység,
keserűség vagy bármiféle más tisztátalan érzés lakozik valamely magyar
testvéretekkel szemben: gyomláljátok azt ki onnan gyorsan – mielőtt
véglegesen és halálosan megmérgezné bennetek az életet.
Nyissátok meg szívetek minden ablakát és eresszétek be oda a
napfényt, hagy pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a
Karácsonyon. A civódások, pártoskodások nemzetéből változzatok át a
szeretet nemzetévé s meglátjátok: attól a pillanattól kezdve veletek
lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradástoknak, a magyar sors
jobbrafordulásának ez az egyetlen lehetősége.
Adjon az Úristen boldog, áldott Karácsonyt és szeretetben gazdag újesztendőt mindnyájatoknak!
Wass Albert
Fény kell...
Még több fény!
A gyertya már nem elég!
Eljön , és Ő világít a nap helyén!
Várandós Anya
félhomályban ,
önátadó, féltő
szeretettől ,
kínoktól gyötörten
jászol elé térdel .
Az istenfélő,
magzatóvó türelem
a túlélésbe
kapaszkodik
a Reménytől
vezetve ..
az áldott állapot
üdvözül.
Szent a
küldetéstudat,
megadó
a belenyugvás...
Hűség a követő,
kísérő Társ :
Szeretetkövet,
- el nem ítél -
a hallgatás apostola.
Atyai szolga....
Egy "megalázott"
alázata, kezében
hitének pajzsa.
Az Új Élet
születésnapja:
Karácsony...
Isteni gyermek
a majdan Feltámadó...
örömkönnyekkel
írt szerelmes levél,
Ajándéka Ő
az"Emberi Nemzetnek".
A jászol fölötti Fényes
csillag Fényre gyújt,
mustármagnyi
hittel hinti ;
a Szeretet Himnuszának
hangjegyeit ;
S parancsot ír :
-"Szenvedjétek el
egymást szeretetben!"
Fény kell...
Még több fény!
A gyertya már nem elég!
Eljön , és Ő világít a nap helyén!
Mysty Kata
Mysty Kata
A szenvedő Krisztus
A szenvedő Krisztus és feltámadása
Nem ok senkinek a kisajátításra!
Bűneinket magára vállalta, senkire
nem neheztelt, emberfia, Istenné lett;
nem volt sem megosztó, sem pedig gyáva!
Nem szidta, nem is fenyegette sem a
gyilkosokat, sem a magukat hűséges
híveknek mutató szent apostolokat!
A küldetés tudata fölülírt mindent,
ordibáltak fűt-fát, - halni keresztre ment!
Emberként szólt kétségbeeséssel:
˝Én Istenem! - miért hagytál el engemet!˝
Tudatában volt Atyja akaratának,
de pillanatnyi gyengeség megszállta… Nemes cél; acél-Szent Lelke kiállta!
http://lira.kimte.hu/blog/az-olajf%C3%A1k-hegy%C3%A9n
Mysty Kata
Az olajfák hegyén
"Mennyei helyen, ott van a helyem.
Egyedül a csenddel, egyedül Istennel.
Atyám, ha akarod, népedet el nem hagyod;
Te megteheted, a megtorpanókat is vezesd!
Ne a mi akaratunk legyen, csakis a Tied:
- kérem e hegyen."
Angyali erőd új erőt kínál,
izzadó vércseppjeid, s a kínhalál.
"Imádkozzatok szüntelen,
kísértésektől mentesen...
Az ige testté csak akkor válik,
ha hitben voltotok nem csak áldást áhít!"
Tanít lelked csendje,
gigászi belső erőd és hited,
tanítványok közötti érthető beszéded,
Júdások kísérnek, Péterek fülelnek,
Égiek életedről igazat zenélnek.
Tanításod de olcsó és foszló kalács!
Mégis füleknek semmitmondó "állítás"!
Gúny, szitok, átok mocska , Rád! mily záporozó,
Pusztába kiált a szó...!?Miért hiábavaló!?
Budapesten született, 1909. május 5-én.
Magyar irodalmi arcképcsarnok
RADNÓTI MIKLÓS
Eredeti neve Glatter Miklós. Születése anyjának és ikertestvérének az életébe került; 11 éves volt, amikor apja meghalt.
Nagybátyja, Grosz Dezső gondoskodott róla, az ő kívánságára szerzett kereskedelmi érettségit 1927-ben, a csehországi Reichenberg (ma Liberec) textilipari szakiskolájában.
1930-ban megjelent első verseskötete(Pogány köszöntő). Ősszel a szegedi egyetemen magyar-francia szakra iratkozott be. Sík Sándor, „a nagy professzor”, fölfigyelt rá, meghívta tudósképző szemináriumába.
1931-ben elkobozták Újmódi pásztorok éneke című kötetét, és izgatás, vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték; ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették. A nyarat Párizsban töltötte.
Lírája két kötettel gazdagodott Szegeden (Lábadozó szél 1933; Újhold Buday György fametszeteivel, 1935).
1934-ben bölcsészdoktorrá avatták. Nevének Radnótira magyarítását, mivel ez védett név volt, megkérdezése nélkül Radnóczira módosították. Írásait továbbra is Radnótiként írta alá, a ráerőszakolt névnek pusztán doktori értekezésének egyetemi változatán (Kaffka Margit művészi fejlődése) kellett szerepelnie.
1934-ben házasságot kötött a szerelmes verseit már kora ifjúságától ihlető Gyarmati Fannival.
1936-ban tette közzé a pályájának fordulópontjaként emlegetett Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét.
1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott.
1944. május 20-án ismét munkaszolgálatos lett. Német felügyelet alatt a szerbiai Bor melletti Lager Heidenauban írta remekműveit, a két utolsó eclogát, a Gyökér, a Levél a hitveshez és az À la recherche című verset. 1944. szeptember 17-én innen indították el utolsó útjára. Költészetének erejébe és fennmaradásába vetett hite oly erős volt, hogy még az „erőltetett menet” közben is képes olyan remekművek megírására, mint a négy Razglednica. Noteszába gondosan beírt verseit exhumálásakor viharkabátjának zsebében találták meg. A még maga összeállította, de utolsó verseivel bővített kötete (Tajtékos ég 1946) a háború után éledező irodalmi életünk első jelentős eseménye.
Abdán végeztek vele magyar keretlegények, 1944. november 9-én.
Kevés olyan magyar művész van, akinél élet és költészet ennyire elválaszthatatlan lenne. Születésének tragikus körülményeitől egész életében nem szakad el, s egyre erősödő mértékben jelennek meg verseiben a bűntudatnak, a szenvedés jogosságának motívumai. Származása pedig sorsának történelmi tragikumát adja. Pomogáts Béla szavaival: „Mintha természet és társadalom azon vetélkedett volna, melyikük pusztítsa el előbb.”
Radnóti titkos szerelme
2009.02.24. | Ács Borbála
Sokáig nem tudtunk róla, hogy Radnóti Miklós életében is volt egy másik nő a felesége, Gyarmati Fanni mellett.
Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus 12.
Az illatod bolondja voltam, úgy hajtottam hozzád a fejem, mint télen illatos, idegen párás virágokhoz, amelyek japán vázában remegnek egy alkonyuló szobának asztalán és az illatuk a nyárról mesél.
Oly vigyázva, halkan csókoltam meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon és sokáig megmaradj nekem, de hiába az illatod elszállt és én egy régi parfőmnek fájó emlékét hegedülöm el most emlékezőn a papiroson.
Mindenkor izgalmas kérdés az élet és a költészet viszonya – a versek mögötti személyiség a maga titkaival. Radnótival kapcsolatban bőven találunk hátborzongató életrajzi tényeket – a születése és a halála körül is. Az Ikrek havának alapmotívuma az az életrajzi tény, hogy születésekor édesanyja és ikertestvére meghalt. Utolsó, közvetlenül a halála előtt írt verseit pedig a holtteste exhumálásakor kabátja zsebében talált Bori noteszből ismerjük.
Szerelmi költészete mögött nem sejtenénk érzelmi viharokat. Szerelmes verseit feleségéhez, Gyarmati Fannihoz írta: ezek a művek nagyrészt egy beteljesült, nyugodt, boldog szerelem versei. (A tudat, hogy a versek múzsája 97 éves, és jó egészségnek örvend, valahogy még egy réteg különös dicsfényt kölcsönöz ennek a szerelmi költészetnek.) Égető szenvedélytől, reménytelen vágytól, kudarctól fűtött szerelmi versek százával születtek a magyar irodalomban, ezt a fajta szerelmet – a már nem tüzelő, de annál mélyebb szeretettel összekovácsolódott házastársi boldogságot – Radnótin kívül nem sokan tudták művészetükben megjeleníteni.
A költő és Gyarmati Fanni szerelme 17 éves korukban kezdődött, majd tanulmányaik végeztével, 26 éves korukban házasodtak össze. Kapcsolatuk példamutató és erős volt – akárcsak a versekben. Büszkék voltak arra is, hogy a szerelmet nem a másik fél kisajátításaként, hanem kölcsönös bizalmon, elfogadáson alapuló kapcsolatnak fogják fel. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa volt a költőnek: kritikus és barát éppen úgy, mint feleség. Olyan házasságot akartak megvalósítani, amelyet ma is szinte lehetetlennek látunk, nem csoda hát, ha akkoriban ijesztően modernnek számított. Férfi és nő között teljes egyenrangúság és feltétel nélküli elfogadás – ez volt a viszony alapja, amelybe semmiképp sem fér bele a birtoklási vágy.
De vajon az belefért-e, hogy a hat éve házas Radnóti – amint ezt Ferencz Győző költő, irodalmár, Radnóti monográfusa naplóbejegyzések és visszaemlékezések alapján állítja – beleszeretett Beck Judit festőnőbe? Viszonyuk körülbelül egy évig tartott. Kérdés, hogy egy példásan boldog házasság idilljébe hogyan léphet be egy harmadik? Vajon a 14 évnyi elkötelezettség vagy a „más” és az „új” iránti vágy, esetleg a férfi belső bizonytalanságai, rossz közérzete vonzották-e be? Ezekre a kérdésekre a versek és a feljegyzések nem adnak választ.
Az viszont kiderül, hogy a költő nyíltan vallott feleségének a szerelemről – különleges házasságuk szabályaiba a teljes őszinteség is beletartozott, bármennyi fájdalmat okoztak is ezzel a másiknak. Amikor a festőnő egy önarcképet ajándékozott Radnótinak születésnapjára, Gyarmati Fanni csak ennyit jegyzett fel a naplójába: „ha Miklósnak örömet okoz, örüljön.”
Baráti társaságuk, ismerőseik is mindvégig tudtak a kapcsolatról. Gyarmati Fanni naplóbejegyzései az idézetthez hasonló, csendes tűrésről és végtelen önuralomról árulkodnak. Mindketten sokat szenvedtek – Radnóti megértést és türelmet várt el a feleségétől, aki erre törekedett is, küzdve az amúgy természetes féltékenység érzésével. A viszony az év végére lassacskán elfásult, Beck Juditot már újabb szerelmek izgatták, a költőt pedig első munkaszolgálata szólította
A háromszög és a versek
Nincs rá egyértelmű bizonyíték, hogy a viszony akár egyetlen verset is ihletett volna, bár Ferencz Győző szerint néhányra, például a Harmadik Eclogára ráfogható, hogy Beck Judit a múzsája. Ebben a versben a háború előtti, előérzetekkel teli világban a szerelem új, szép, izgató érzés, a kávéházba is azért ugrik be, hogy erről ábrándozzon: „tanítok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről.”
Az irodalomtörténészek sokáig nem tudtak, vagy nem akartak tudni a Beck Judit-viszonyról. Ma már ismerjük a történetet, tudni véljük, milyen volt ez a házasság valójában. Valószínűbb viszont az, hogy az égvilágon semmit nem érthetünk meg abból, ami akkor lezajlott köztük, és abból, hogy mindez milyen hatással volt arra, ami a kézzelfogható örökség, és ami igazán a miénk lehet: Radnóti verseire.
Forrás :_ Internet _
Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. :) :) :) :) :) Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. , Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ, S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.
1943. május 26.
Éjszaka / Radnóti M./
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
Akkor születtem , amikor "a szabadság madara" kiröppent; március 15-én. Ott voltam gyerek, ahol Petőfi Sándor "A falu végén kurta kocsma "című versét írta.Naplót írtam amióta az eszemet tudom, s verseket a munkámmal összefüggésben, hiszen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomám van.Könnyen jönnek a sorok...ez számomra minden gondomra , bajomra gyógyír! Ki a kedvencem a magyar és világirodalom nagyjai közül? Nem tudok rá válaszolni...Mindenevő vagyok! Életem az írás...úgy kell ,mint a víz a szomjazónak! "A test az zene , a lélek a dal ..!"
